Bár az üvegfúvás az ókori római korban született, az üvegpalackok akkori magas ára miatt a legtöbb bort agyagüvegben tárolták. A 17. és 18. századig az üvegpalackos borok egyre népszerűbbé váltak, de a borospalackok űrtartalma általában 600-800 ml között mozgott. Bordeaux ekkor már nagy hírnévre tett szert, és Nagy-Britannia, a „soha meg nem dőlő birodalom” volt a francia bor legnagyobb exportőre.
Fejfájást okoz, hogy az Egyesült Királyságban a mértékegység a brit gallon, míg Franciaországban a liter. Az átalakítás megkönnyítése érdekében a bordeaux-i tölgyfahordók szállításának szabványa 225 liter, ami azt jelenti, hogy körülbelül 5{11}} gallon; A gyakorlat pedig bebizonyította, hogy ez a specifikáció nagyon alkalmas tengeri szállításra is. Azonban ismét felmerül a kérdés: hány palackra kell osztani egy hordó bort? Az okos emberek mindig találnak megoldást, és rájönnek, hogy egy tölgyfa hordó bort 25 dobozra lehet osztani, egyenként 12 palackkal és 750 ml-rel. Azaz 1 tölgyfahordó=225 liter=50 gallon=25 doboz * 12 palack=300 palack * 0,75 liter. Vagyis egy üveg 750 ml-es. Így született meg az úgynevezett egy standard palack elmélet.
Érdemes megemlíteni, hogy egy doboz bor űrtartalma 0,75L * 12=9L, innen született meg a nemzetközi szabványos doboz. Mivel a 9 liter pontosan egyenlő 2 gallonnal, ma már elterjedt, hogy 6-ot csomagolnak egy dobozba, mivel ez pontosan egyenlő 1 gallonnal.
